Kellemes Karácsonyi Ünnepeket kívánunk!

A karácsony a kereszténység egyik legfontosabb ünnepe, amelyen Jézus Krisztus születésére emlékezünk, aki a keresztény vallás szerint Isten fia, aki emberré lett, keresztre feszítették és feltámadt. Az ünnep alkalmából különböző felekezetek vezetői köszöntik a Szatmár.ro olvasóit néhány karácsonyi gondolattal.

Kedves Testvérek!

Ezekben a napokban, amikor leghosszabbak az éjszakák, a házainkat, városainkat díszítő milliónyi kis fény és az angyalok éneke az egész emberiség nagy örömét hirdeti: Isten Fia ember lett, és elhozta a földre a várva várt békét és üdvösséget a jóakaratú embereknek. Dicsőség mennyben az Istennek!

A leghidegebb napokon jön el a Karácsony, s ha nem marad ki belőle a lényeg, Jézus Krisztus, a megszületett Isten Fia, ünnepe ma is lenyűgöz és ablakot nyit a reményre.

Szent János evangéliumának prológusában azt olvassuk, hogy az Ige az igaz Világosság volt, akit elküldött az Atya, hogy az emberek között éljen és kinyilvánítsa Isten titkait. Isteni tanúságtétellel erősíti meg, hogy velünk van az Isten, és ezáltal megszabadít minket a bűn meg a halál sötétségéből, és feltámaszt az örök életre. Jézus Krisztusban Isten Fia, a második isteni Személy született meg emberként Betlehemben. Ez Isten karácsonyi ajándéka minden embernek. Ettől nagyobbat már nem adhat, hiszen Fiában nekünk adott mindent.

Ám ennek az ajándéknak szomorú sors jutott: „Övéi közé jött, de övéi nem fogadták be!" S ez ma sincsen másként.

Nem értem, hogyan lehet az, hogy vannak, akik kereszténynek mondják magukat, és mégsem járnak például minden vasárnap templomba!? Ők biztosan nem értették meg a Karácsony üzenetét! Csak „valamit" akarnak kapni minden Karácsonykor, egy kis jó érzést, melegséget, hangulatot, csillogást, de a Gyermek nem érdekli őket! Krisztus kimarad az életükből! Ezekben a napokban örömmel haza viszik egy-két hétre, de utána terhes lesz számukra, ezért inkább megölik. „... övéi nem fogadták be!"

De egy család befogadta. Igaz, majdnem szét is ment miatta a család. Az angyali üdvözlet után Mária nem beszélt. Mit is mondhatott volna? Ki hitt volna neki? József pedig már a szakításon gondolkodott, de Isten angyala meggyőzte. Isten Fiának nevelőapára van szüksége s egy szerető családra, ahol felnőhet. Vállalta, és megmaradt a család, és lett Szent Család. A betlehemi Kisded első közössége.

Mert Testvérek, „akik befogadták, azoknak megadta, hogy Isten gyermekei legyenek." Akik befogadják, azoknak az életük elkezd Krisztus körül forogni. Megtanulnak ajándékká válni Isten és felebarátaik számára. Krisztus-közösséggé lesznek, akik minden vasárnap újra és újra a szentmisén Krisztus köré gyűlnek, és a szentáldozásban megerősödnek a keresztény életre. A fájdalom továbbra is fájdalom marad, a sebek, sebek maradnak, bajok, betegségek is jöhetnek, de tudják, hogy soha sincsenek egyedül, mert Jézus Krisztusban mindig velük van az Isten.

Ezekkel a gondolatokkal kívánok mindenkinek kegyelmekben gazdag karácsonyi ünnepeket, és egyre szorosabban Krisztus köré épülve, egy áldott, békés, boldog új évet.

2016 Karácsonyán, főpásztori áldásommal,
+Jenő püspök

„Mert Dávid városában ma megszületett nektek az Üdvözítő, aki az Úr Jézus Krisztus"
Lukács 2,11

A Szentírásban két helyen hallgathatunk bele a mennyei zenébe és a harmóniák világába. Az első alkalommal a Sínai-hegyen történt szövetségkötéskor (2Móz 19), másodszor pedig a pásztoroknak szóló örömhíradáskor (Luk 2). Az első a törvény, míg a második a Megváltó születésekor hangzik el. Mintha Isten maga volna az a zeneterapeuta, akire bízvást rábízható a beteg világ sorsa, hiszen végtelen bölcsességében jól tudja, hogy a meghatározó rítusok és történések fontos velejárója a zene. (Bizonyára csodás dicséret lehetett az angyaloké, s remélem, hogy a hanganyag megmaradt a mennyei archívumban!)

Az angyalok éneke és híradása az éjszaka csendjében hangzik fel. Jézus Krisztus születése szintén az éjszaka csendjében történt. Csodálatos testet öltése azt üzeni számunkra, hogy Isten megáldott bennünket, valóban reánk fordította az Ő arcát (4Móz 6,25). A karácsony egyik fontos üzenete: Isten megáldott téged az Ő Fia által, hiszen az Úr, az angyalok, Jézus Krisztus azon az éjszakán reánk fordította az Ő orcáját. A ragyogó arc szimbolikus kifejezése az egyik legősibb kisgyermekkori élményünkre utal vissza: amikor szülők ráfordítják, ráragyogtatják arcukat a gyermekre, a csecsemőre. Az emberi élet kezdeti szakaszában ez a nonverbális kommunikáció azt jelenti: örülnek a kis jövevény létének, elfogadják, jónak és csodálatra méltónak tartják.

A zajhoz szokott és ezért a csend elől már-már menekülő 21. századi ember számára mégis oly otthonos a lélek megszólaló zenéje. Az ember ilyenkor képes levetni az önzését takargató racionalizmus gönceit, és szent gyermeki ártatlansággal, bizalommal odafordulni a szeretet üzenetéhez. Mindez abban a legmélyebb csendben történik, amelyből újra születhet az a zene, amelynek szárnyán a jó hír megérkezik.

Karácsonykor az áldást adó Isten legnagyobb ajándéka, Jézus Krisztus érkezett az emberek közé. Az Ő áldását kérjed életedre!

Király Lajos
Szatmári Református Egyházmegye esperese